Hozzávalók:
- 1.5 ek japán szójaszósz
- 1 ek miso paszta
- 5 dkg gomba (shiitake)
- 1 szál póréhagyma
- 2 sárgarépa
- 1 karalábé
- 1 jégcsapretek
- ½ káposzta
- 1 kelkáposztalevél
- 1 édeskömény
- 1 nori (alga)lap
Elkészítés:
A zöldségeket vékonyra szeletelem, és olyan sorrendben rétegezem az edényben, amilyen sorrendben a földből kinőttek. Jégcsapretek, répa, hagyma…
Felöntöm vízzel, és nagyon lassú tűzön egy órát főzöm. A legvégén hozzáadom az ollóval csíkokra vágott algát, a szójaszószt és a misot.
Jó étvágyat –és egészséget-!
A hosszú élet alfája, és omegája. Energetikai minősége erős jang, legyengült állapotokban, betegségek után ajánlott. Amellett, hogy fantasztikus az élettani hatása, még diétás is. A miso (ejtsd: miszó) leves a tradicionális japán konyha nélkülözhetetlen része. Fő alkotórészei a dashi és a miso (amelynek két fő fajtája a shiromiso és az akamiso, azaz fehér vagy vörös, de lehet keverni is a kettőt). A miso egy speciális eljárással érlelt szójabab készítmény, évekig tölgyfahordókban erjeszttik , és amikor készen van, mehet a levesbe. Akár a szójaszószt, sózásra vagy ízesítésre egyaránt használják. Ízét tekintve is leginkább szójaszósz, de enyhén a vörösborra emlékeztet. A miso leves kedvelt hozzávalói a tofu, a jégcsapretek, a wakame, a répa, a gomba, a garnélarák. Fontos, hogy a misot csak a legvégén tegyük bele, mikor már nem ég alatta a tűz, különben a hő hatására megváltozik az íze. Hagyományosan lakkozott kis levesestálkákban kerül az asztalra, közvetlenül a tálkából, evőpálcika segítségével isszák a levest.
Jó étvágyat!