Zsenge izsópos kukoricaleves tőkehallal (Bagdy Emőke)

Hozzávalók 4 főre:

• 4 db tejes csöves kukorica
• 1 l zöldségalaplé
• 30 dkg tőkehal
• 1 kisebb szarvasgomba (opcionális)
• 1 szál póréhagyma
• kisebb csokor izsóp
• 2 dl tejszín
• 1 dl fehérbor
• evőkanálnyi olívaolaj
• 4 dkg vaj
• 1 tk só
• kevés almaecet

Elkészítés:

A póréhagymát felszeleteljük, az olíván megfonnyasztjuk. A kukoricacsövekről a szemeket lefaragjuk, és a hagymával tovább pároljuk. Amikor a víz elpárolgott, felöntjük a fehérborral. Ha elpárolgott az alkohol, felöntjük az alaplével és a tejszínnel. Sózzuk, cukorral és almaecettel ízesítjük, majd hozzáadjuk a száráról letépkedett izsópleveleket. 25-30 percig főzzük, majd erős fokozaton turmixoljuk, sűrű szitán átpasszírozzuk. Serpenyőt melegítünk, amiben a tőkehalat kevés olvasztott vajon körbesütjük. Tálaláskor a halat a tányérba helyezzük, erre merjük a levest, és frissen szeletelt szarvasgombával körberakjuk.

Tipp:

Szarvasgomba olajat csepegtethetünk a levesre szarvasgomba helyett, de tökmagolajjal is nagyon finom. „Réges-régen rájöttem, hogy az élet szeretete és az evés szeretete egyenes ágon összefügg. Aki szeret enni, szereti az életet, az apróságokban is tud örömöt lelni. Élvezem az életet, élvezem a szerelmet, élvezem az ételt, az italokat. Ez a szervezet képessége, hogy az örömforrásokra pozitívan tud reagálni. Az öleléstől, egy finom falattól az embert bekebelezi az öröm.” Bagdy Emőke
Jó étvágyat!

A kerti izsóp élettani hatásai:

A méltatlanul mellőzött kerti izsóp (Hyssopus officinalis) az árvacsalánfélék ajakos virágúak családjába tartozó faj. A képét meglátva szerintem sokan kiáltanak fel: én ezt láttam már. Évelő, gyógynövényként és fűszerként is használják. A Földközi-tenger keleti részén és Ázsiában őshonos. Az arab/izraeli konyhát kedvelők Za'atar / Hyssop / Ezov néven ismerhetik. Neve a héber „ezob” szóból származik, aminek jelentése szent növény. Izraelben a papok vallási szertartások alkalmával az izsópolaj belélegzésének segítségével tisztították meg a lelküket a bűnös gondolatoktól,  az egyiptomi papok is rituális célokra használták. Az izsóp külső és lélektisztító erejét megemlíti a Biblia pl. "Tisztíts meg engem izsóppal és tiszta leszek!" (Zsolt51:9), „Szólott (ti. Salamon) a fákról is a Libánon czédrufájától az izsópig” ( I. Kir 4:33)1 Közép Európába a Benedek rendi szerzetesek hozták be, ahol igen hamar elterjedt. Népszerűségének csúcsát a középkorban érte el, amikor szinte minden vár és kolostor kertjében megtalálható volt, ugyanis a pestisjárványok idején izsópot égettek a templomokban, várakban, hogy fertőtlenítsék a levegőt, ami egyébként az állhatatosságnak és a hűségnek volt a jelképe. Alkalmazták emésztési zavarok, valamint légzőszervi megbetegedések kezelésére. A rómaiak gyógynövény bort készítettek belőle, a középkorban illatósítónak is használták. Görcsoldó, szélhajtó, serkenti az emésztést, valamint segít rendszeressé tenni a székletet, és hozzájárul a méregtelenítéséhez – ehhez az étkezések kísérőjeként fogyasszuk. Fokozza a zsírok lebontását, ezért a fogyókúra alatt is rendszeresen ihatjuk.