Kurt Vonnegut (1922–2007) a második világháború utáni időszak egyik legnagyobb hatású amerikai írója. Dédszülei Németországból vándoroltak ki 1848-ban. Mint az amerikai hadsereg katonája 1944-ben fogságba esett és hadifogolyként Drezdába került, itt egy hústároló pincéjében vészelte át a város semmivé bombázását 1945 februárjában. A szörnyű élményt mintegy 25 évvel később Az ötös számú vágóhíd és a Bajnokok reggelije című ikerregényekben sikerült kiírnia magából.
A hazátlan ember egybefüggő önéletrajzi esszéregény, amely felöleli Vonnegut egész írói pályáját. A rá oly jellemző fanyar humorral mondja el véleményét az Egyesült Államokról, és egyben az egész nyugati világ álnokságáról, önmegtévesztéséről is.
„Nem igaz, hogy a jó nem győzedelmeskedhet a gonosz felett. Csak az angyaloknak is úgy kellene szerveződniük, mint a maffiának."
Tartalom
1. korong:
1. Gyerekkoromban én voltam a legkisebb
2. Tudják, mi az a seggfej?
3. Lecke kezdő íróknak
4. Hireim vannak az Önök számára
5. Oké, beszéljünk vidámabb dolgokról
6. Egyszer ludditának neveztek
7. 2004. november 11-én lettem nyolcvankét éves
2. korong.
1. Tudják, ki a humanista?
2. Amit akartok, hogy veletek tegyenek az emberek
3. Néhány évvel ezelőtt kaptam egy levelet Ypsilantiból
4. Namármost, van egy jó hírem az Önök számára
5. Régebben egy autókereskedés tulajdonosa és vezetője voltam