Csülök, Senki Alfonz és Tuskó Hopkins, a három vidám, immár Becsületrenddel kitüntetett tettestárs egyhangú szolgálatukat töltik a marokkói Atlasz-hegységben, a francia idegenlégióban. Itt éri el őket az ifjú Yvonne Barré levele, amelyben eltűnt fivére után érdeklődik. A kaland előszele felszítja hőseink vállalkozókedvét, s csakhamar be is kerülnek a legszigorúbb kongói munkatáborba induló büntetőszázadba. A legendásan halálos, rettegett helyőrségben azonban meglepetések sora fogadja őket, amelyek közül még csak nem is a javíthatatlan levelező Török Szultán feltűnése a legkellemetlenebb. Ahhoz, hogy vállalt küldetésüket teljesítsék és visszajussanak Marokkóba, katonaszökevényként át kell szelniük az egész Szaharát, nyomukban a fél légióval. Minden idők legpimaszabb szökése meg sem kottyan ilyen elszánt fickóknak, azonban a velük menekülő ifjú Yvonne védelmezése az üldözőktől és a sivatag megpróbáltatásaitól olyan feladat, amely még e három testőrt is próbára teszi.
HALLGASSON BELE A HANGOSKÖNYVBE! A keménytábla-borítós kiadványban a hangoskönyvet tartalmazó CD átlátszó tálcán helyezkedik el. A kötet 24 oldalán részlet olvasható Matuscsák Tamás Rejtő Jenő elveszett naplója című életregényéből. A mű úgy mutatja be Rejtő életének és korának eseményeit, mintha az író egyes szám első személyben vezetné naplóját kamaszkorától haláláig. A 20 kötetes sorozatban közreadott részletek időrendben tartalmazzák a Noran Libro Kiadónál 2016-ban megjelent mű szövegének túlnyomó részét. A második oldalon található QR-kód segítségével Ön ingyen letöltheti okostelefonjára vagy tabletjére a hangfelvétel alapjául szolgáló Rejtő-regényt elektronikus könyv formájában, a Magyar Elektronikus Könyvtárból. Egy oldalon a Quattrocento Kiadó által 2012-ben kiadott Rejtő lexikon szócikkeiből válogatott részletek mutatják be A három testőr Afrikában főbb szereplőit, az utolsó oldalon pedig a hangfelvétel részletes tartalomjegyzéke olvasható. (A hangfelvétel a Kossuth Kiadó és a Mojzer Kiadó által 2008-ban kiadott, közel hét órás, mp3 formátumú hangoskönyv változatlan kiadása.)
Részlet a műből:
- Nézd, Hopkins.... Ez a Senki Alfonz... Mégiscsak... hm... - Mit motyogsz?! - fordult felém dühösen. A köpcös egy idő óta mindenkivel veszekedett. - Nem érdekel az a hülye fráter! - Mit tudod te, miért megy ő Igoriba? - mondtam komoran. - A férfi tettrekészsége olykor a lélek legmélyebb rejtekén lakozik. Ez, azt hiszem, igen szép mondás volt. - Úgy beszélsz, mint egy félhülye. Mi van? - „Keresd a nőt” - idéztem egy régi angol költőt. - Ezért megy Senki Alfonz Igoriba. - Itt is kereshetek nőt magamnak, ha fontos. Azért még nem kell Igoriba menni. Szép kis szoknyavadászat! - Talán... nem is neki... nekem kellene Igoriba mennem - tépelődtem szokott felhős mélabúmmal. - Menjetek, ahová akartok! Féleszűek! - kiáltotta, és kis híján lenyelte a kialudt szivarvéget mérgében, miután hiába szipákolt, hogy feléledjen a parázs. De bennem elhatározássá érlelődött a kétség. Nem fog csalódni bennem a nemes hölgy! Este kijelentettem az őrmesternek, hogy elveszett a puskám. Pedig magam ástam el egy verembe az erőd mögött. Másnap bevonultam ötkilós csomaggal a zsúfolt cellule-be. - Üdvözlöm, uram! - köszöntött a nagy Levin. - Ön úgy jön nekünk, mint homárhoz a vörösbor. Néhányan megjegyezték, hogy fogja be a száját, és ne izgassa az éhes embereket. Mogorvák voltak ezek a messziről jött elítéltek, sivatagi harcoktól fáradtan, útban Igori felé, ahol a pokol várja őket. - Miért jössz utánam erőszakkal? - kérdezte Senki Alfonz. - Átlátok a szitán - feleltem, és a szemébe vigyorogtam. - Nem fogod a hátam mögött eltántorítani tőlem Yvonne-t. Vagy kilencen ültünk a ragadós, piszkos, férges kövön, és dideregtünk az estében. A szűk helyen mozdulni sem lehetett. Valaki Igoriról mesélt. Kongó! Szörnyű klíma, nedves fabarakkok, állatian durva őrök... Hopkinsnak több esze volt. Igaza van. Őrültség oda elmenni. - Rosszabb, mint a pokol - mondta a mély hangú, nagy fejű Colter, aki kántor volt valaha Koppenhágában. - Csak egy jó van ott - magyarázta Levin -, hogy sehol sincsenek olyan fehér húsú teknősbékák. Hasonló állapotok vannak északon a vadhússal. A kilencvenes évek végén főztem egy őzgerincet zöldséghaséval, fokhagymásan... Ezt én úgy csináltam, hogy egy jó fél kiló szalonnát nyárson kiolvasztok a sült felett... Itt hónapok óta senki sem evett egy jó falatot. Ne csodáljuk hát, ha kissé mogorva emberek voltak együtt. Egy tagbaszakadt rab felemelkedett: - Ha azonnal nem hagyja abba ezt a történetet - mondta figyelmeztetően -, kitolom az egyik szemét hüvelykujjal. - A másik az én dolgom - szólt a kántor, akit az évek kissé világiassá tettek a sivatagban. - De uraim, ez olyan csodás étel volt, mert én nem sütöm át egészen, hogy ízes maradjon, és... Puff! Valaki fejbe vágta egy üres csajkával, de alaposan. Mondom, kissé mogorva emberek voltak... A fejbe ütés estére, sőt éjszakára is elhallgattatta Levint. Reggel nyílt az ajtó, és egy ötkilós csomaggal Tuskó Hopkins lépett be, rendkívül zord arckifejezéssel. - Halló! Tuskó! - kiáltotta Senki Alfonz örömmel. - Hát unatkoztál? - Az urak nem érdekelnek - mondta, és leült a középre, miáltal a falhoz szorulóknak kimaradt a lélegzetük. - Talán véletlenül vagy itt? - kérdeztem gúnyosan. - Igenis, ha tudni akarod! Kész véletlen. - Nagyon idegesen viselkedett. - Betört az egyik emeleti ablak. - Azért még nem ítélik traveaux-ra az embert. - De kiesett rajta az udvarra valaki. Régi haragosom. Marchande tizedes. ...Azért később mégiscsak kiderült, hogy mielőtt ezt a régi haragosát megfenyítette, Tuskó Hopkins sok bort ivott a kantinban, és eladta fél áron a havi zsoldját a kantinosnak. Tehát előre tudta, hogy a Manson erődben már nem kap zsoldot, mert traveaux-ra megy.